Gyógy- és fűszernövények gyűjtése

A fűszer- és gyógynövények gyűjtése nem abból áll, hogy leszedünk mindent, ami illatos vagy ismerősnek tűnik. A jó minőségű szárított levél, virág vagy hajtás már a gyűjtés pillanatában eldől: számít az időpont, a növény állapota, a gyűjtés helye, a szárítás gyorsasága és a tárolás módja is.

Akár a kertből, akár a balkonról, akár vadon termő növényből gyűjtesz, az első szabály mindig ugyanaz: csak azt szedd le, amit biztosan felismersz, és amiről tudod, melyik részét lehet használni.

A gyógynövények gyűjtése és felvásárlása még ma is legalább ötezer ember számára jelent kereseti lehetőséget hazánkban, saját használatra pedig jóval nagyobb nagyságrendben gyűjtik e növényeket.

A gyógynövények gyűjtéséhez azonban szükség van növényismeretre is. Nyilvánvalóan fel kell ismerni a begyűjtendő növényt úgy, hogy azt más fajokkal ne tévesszük össze, de ezen kívül még el kell sajátítanunk néhány ismeretet.

Mikor gyűjtsünk gyógynövényt?

A legtöbb leveles fűszernövényt és virágos hajtást akkor érdemes gyűjteni, amikor a hatóanyag- és illóolaj-tartalom a legkedvezőbb. A leveles részeket általában virágzás előtt vagy a virágzás kezdetén, a virágokat teljes nyílásban, a terméseket és magvakat érett állapotban gyűjtjük.

Általában a legjobb időpont a délelőtt, amikor a harmat már felszáradt, de a növényt még nem perzselte meg a nap. Eső, harmat, nagy páratartalom vagy túl nedves talaj után ne gyűjtsünk, mert a nedves növényi rész könnyebben befülled, barnul vagy penészedik.

Egyes virágokat, illóolajos vagy teljes napsütésben nyíló növényeket viszont inkább napos időben, akár dél körül célszerű szedni.Ilyen például az orbáncfű, amelynek virágos hajtását a virágzás kezdetén, száraz, napos időben szedik.

A gyógynövény mely részét gyűjtsük?

A gyűjtés előtt tájékozódjunk arról, mely növényi részre van szükségünk. A gyógy- és fűszernövények esetében leggyakrabban a leveleket (folium), vagy a virágos szárat (herba) hasznosítjuk. Sok esetben csak a növény virágát (flos) vagy termését (fructus) gyűjtük, de vannak olyanok is, amit a bibéjéért, kérgéért vagy rügyéért kereshetünk.

Gyűjtés előtt nem elég felismerni a növényt: azt is tudni kell, **melyik részét használjuk**. A hatóanyagok nem egyformán oszlanak el a növényben. Van, amelyiknél a virág a fontos, másnál a levél, a virágos hajtás, a termés vagy a föld alatti rész.

Álljon itt néhány példa

Virágot gyűjtünk

Levelet gyűjtünk

Virágos hajtást gyűjtünk

Termést gyűjtünk

Gyökeret, föld alatti részt gyűjtünk

Fontos: a növényi részek nem cserélhetők fel szabadon. Ugyanannak a növénynek a virága, levele, hajtása, termése vagy gyökere eltérő hatóanyagokat tartalmazhat. Mindig azt a részt gyűjtsük, amelyet az adott felhasználásra valóban ajánlanak.

A „mire jó” megjegyzések hagyományos gyógynövényes felhasználást jelölnek, és nem helyettesítik az orvosi tanácsot vagy a gyógyszeres kezelést.

Hol gyűjtsünk gyógynövényt, és hol ne tegyük ezt?

Fontos tudnunk, hogy nemzeti parkokban és más természetvédelmi területen csak az illetékes hatóság beleegyezésével gyűjthetünk. A természetet a védett területeken kívül sem károsíthatjuk és lehetőleg csak olyan növényi részeket gyűjtsünk be, amelyeket a későbbiekben fel is fogunk használni. Ne gyűjtsünk védett növényeket!

Ne gyűjtsünk forgalmas utak mellett, szemétlerakók környékén és más olyan helyeken, ahol a növények káros elemeket tartalmazhatnak, mivel egyes növények kifejezetten hajlamosak nehézfémek felhalmozására (orbáncfű, csalán stb.). A mezőgazdasági területek közelében a gyógynövényekre lerakódó vagy felszívódó növényvédőszerek okozhatnak gondokat.

Gyógynövény gyűjtési információk a Gyógynövény Szövetség honlapján.

Hogyan gyűjtsünk kíméletesen?

Ne tépjük ki a növényt gyökerestől, ha csak a levelére vagy hajtására van szükség. Használjunk tiszta ollót, metszőollót vagy kést. Így a növény kevésbé sérül, és a gyűjtött rész is tisztább marad.

A leszedett növényt ne tömjük nejlonzacskóba. A friss növényi rész él, melegszik, párolog, és zárt műanyagban könnyen befülled. Jobb a kosár, a papírzacskó vagy a jól szellőző gyűjtőedény. A FiBL útmutatója is kiemeli, hogy a frissen gyűjtött növényi anyagot lazán kell kezelni, védeni kell a hőtől, esőtől és közvetlen napsütéstől, és minél előbb fel kell dolgozni vagy szárítani

Szárítás: nem a nap, hanem a levegő a fontos

A legtöbb fűszer- és gyógynövényt szárítással tartósítjuk. A cél nem az, hogy a növényt „megsüssük”, hanem hogy a nedvesség gyorsan, egyenletesen távozzon belőle.

A szárítóhely legyen tiszta, pormentes, jól szellőző, meleg, de ne tűző napos. A növényeket vékony rétegben terítsük szét, vagy kisebb csokrokban akasszuk fel. Fontos, hogy a levegő átjárja őket. A túl vastag rétegben szárított növény könnyen befülledhet, barnulhat vagy penészedhet.

A jó szellőzés alapfeltétel, mert a friss növények szárításakor sok nedvesség távozik. A párás levegőt el kell vezetni: ha a levegő nem mozog, nő a penészedés és a minőségromlás veszélye.

Milyen hőmérsékleten szárítsunk?

Házikerti körülmények között általában elég a meleg, árnyékos, jól szellőző hely. Aszalógép vagy szárító használatakor viszont nem érdemes túl magas hőmérsékletet választani, mert az illóolajok és aromás anyagok könnyen elillanhatnak.

Általános irányelvként a virágok 35–40 °C-on, a levelek és teljes hajtások 40–45 °C-on, az aromás fűszernövények pedig nagyjából 38–42 °C körül száríthatók. A lényeg: inkább lassabban, kíméletesen szárítsunk, mint túl forrón.

Mikor jó a fagyasztás?

Nem minden fűszernövény szárítva a legjobb. A magasabb víztartalmú, lágy levelű növények — például a bazsalikom, a petrezselyem, a kapor vagy a menta — szárításkor könnyebben veszíthetnek friss aromájukból. Ezeknél sokszor jobb megoldás a fagyasztás.

A leveleket először tálcán érdemes külön-külön lefagyasztani, majd csak ezután dobozba vagy zacskóba tenni. Így nem állnak össze egy nagy tömbbé, és később könnyebb belőlük kisebb adagot kivenni.

Jó megoldás a fűszeres jégkocka is: aprított fűszert vagy néhány levelet tegyünk jégkockatartóba, öntsük fel kevés vízzel, majd fagyasszuk le. Főzéskor elég egy-két kockát az ételbe dobni.

Tárolás – a száraz növény is kényes

A szárított fűszert vagy gyógynövényt csak akkor tegyük el, ha teljesen megszáradt. A levelek zörgősek, a vékony szárak pattanva törnek. Ha a növény még hajlik, nyirkos tapintású vagy hűvösnek érződik, tovább kell szárítani.

A kész szárítmányt jól záródó üvegben, fémdobozban vagy papírzacskóban, sötét, hűvös, száraz helyen tartsuk. A nedvesség tárolás közben is veszélyes: a szárított növények visszaszívhatják a levegő páráját, ami penészedést és minőségromlást okozhat.

A leveleket lehetőleg egészben tároljuk, és csak felhasználás előtt morzsoljuk össze. Így jobban megőrzik illatukat és aromájukat.

Levendula szárítása Tihanyban. 

Néhány gyakran gyűjtött növény

A kamilla virágzatát, a hárs virágát, a csalán levelét, a csipkebogyót, a bodza virágát és érett termését, a szurokfű vagy a kakukkfű virágos hajtását sokan gyűjtik. A legfontosabb azonban nem az, hogy minél több fajt ismerjünk, hanem hogy mindig tudjuk: melyik növénynek melyik részét, mikor és milyen célra szedjük.

Aranyszabály: amit nem ismersz fel teljes bizonyossággal, azt ne gyűjtsd. Amit nem tudsz gyorsan feldolgozni, abból ne szedj sokat. Amit pedig a természetnek is meg kell hagyni, abból csak mértékkel vigyél haza.

Cikk ajánlat: Fűszernövények szárítása. Ajánljuk a Kertlap Kertészeti Webáruházban kapható helytakarékos növényszárító hálót!